13. rész

Taylor rám szállt. Nem bírom. Ááááh. Ha még egy napot is itt kell töltöenem, meg fogok fulladni.
*
Épp Harryvel beszéltem telefonon, és lementem a konyhába, Taylor is ott volt.
- Ki az?- tátogta oda nekem. Kicsit meglepődtem a kérdésén.
- A barátom.- suttogtam oda neki, miközben Harry mondott valamit- Aha- nevettem. Fél füllel oda figyeletem azért. Niall valami baromságot csinált a suliban múltkor.
- Van barátod?- suttogta. Én csak felmutattam az ujjamat, hogy egy perc. Felmentem az emeletre, hogy kicsit tudjak beszélni Harryvel.
- Na itt vagyok. Csak Taylornak beszélhetnéke van.- sóhajtottam.
- Akkor hagyjalak titeket?- Harry.
- NEEM!- dőltem le az ágyba.
- NATALIEEE- kiabált Taylor- SEGÍÍTS!!
- Na megyek, mert baja van. Sziaa- csaptam le a telefont és szélsebesen rohantam le. - Mi a baj??- lihegtem.
- Megvágtam magam a késsel...- mutatta meg a kezét. Tényleg volt ott egy szép kis vágás.
- Íhhh.- és ilyenkor nincsenek itthon anyuék... xd- Hol tartod a ragtapaszt?- néztem rá.
- Ott, abban a fiókban- mutatott egy fiókra.
Odamentem kihúztam, gyorsan elővettem a ragtapaszt  Felállítottam Taylort, lemostam a sebét, kicsit nyivákolt... Aztán raraktam a tapaszt.
- Köszönöm!- nézett rá a kezére, majd rám.
- Nincs mit.- mondtam és felsétáltam. Felnyitottam a laptopomat és elkezdtem gyakorolni a számaimat.
Már 4x énekeltem A Thousand Years-t, amikor Tay benyitott.
- Fuu, meghallottam a hangodat. Nagyon szép.- dicsért meg.
- Köszi.- motyogtam.
- Elénekeljük?- kérdezte.
- Nekem oks.- mondtam, és odajött mellém. Újra indítottam a számot, és elkezdtük énekelni. Nem szeretem a lányt, de a hangunk szerintem nagyon összecsengett.
- Jó volt- mosolyogtam.
- Ühüm.- Taylor- Te, Natalie. Hogy vagy a barátoddal? Azt gondoltam ide jöhetne...- Taylor. A szemem tágra nyílt. Nagyon nagyon megörültem.
- ÚRISTEN!! Köszönöm, köszönöm!- ujjongtam.
Azonnal felhívtam Harry-t, még Taylor előtt. Elhadartam neki mindent, ő pedig azt mondta, megoldja, hogy másnap már itt legyen, a szülei pedig szintén kikérik a suliból. Wáá.
Taylor mosolyogva nézte a szervezkedésemet.
- Nagyon köszönöm!- vigyorogtam.
Hallottuk, hogy anyuék megjönnek. Taylorral azonnal lesiettünk, csak én kicsit gyorsabban.
- Anya, apa, anya, apa!- futottam eléjük. Áh nem néznek hülyének. Se Rob, se Taylor. DEHOGY. - Taylor megengedte, hogy Harry átjöjjön. Már holnap utazik! És akkor átmegyünk Cnad-hez, hogy ne zavarjunk.- lelkesedtem.
- Jójó. Mi nem bánjunk.- nézett anyu apura. Apu csak bólintott.
*****************
1 órával előbb kihozattam magam a reptérre. Jól van Natalie.
Amikor már úgy gondoltam, hogy hamarosan itt van megcsörgettem.
- Mindjárt kint vagyok- szólt bele.
- Oké. Egy nagyon vigyorgó lányt keressél.
- Meglesz. Ja és hoztam meglepit!- mondta.
- Wow. Na gyeree!- felálltam és a "fogadó ajtó" féleséghez mentem.
Harry és... ÉS KAREN! Azonnal odarohantam hozzájuk és a nyakukba borultam.
- Úristen, de jó, hogy mindketten itt vagytok! Legjobb napjaim lesznek- mondtam, utána megöleltem Karen-t, és adtam egy hosszú-hosszú csókot Harry-nek.
Amikor hazaértünk Taylor tárt karokkal fogadott minket.
- Sziasztok- vigyorgott. Majd odament Harry-hez és MEGÖLELTE. Miért nem volt nálam kés??
Aztán Karennek adott két puszit.
Drágaságom, ők az enyémek.- gondoltam magamban.
- Érezzétek otthon magatokat- Taylor.
- Okés, köszi Tay. Felmegyünk- néztem Kar-ékra. Hevesen bólogattak, úgyhogy megfogtam Harry kezét, és felvezettem őket.
- De szar szobád van- mondta szarkazmussal Kar.
- Ez van. - nevettem. Harry átölelt, mikor Kar nem nézett felénk.
- Szeretlek.- suttogta a fülembe, én pedig szorosabban kezdtem ölelni.
Kimondta. Kimondta, hogy szeret. Csodálatos érzés töltötte el a testemet. Soha nem akartam, hogy ennek a pillanatnak  vége legyen.

Tudom, későn hoztam, mert későn jött a 2 komi. Most 3 után hozom. És tudom ez a rész BORZALMAS LETT. :((( 
Kezdtem egy másik blogot, nézzetek be: http://dancewithdanielle.blogspot.hu/

Nagyon fontos! Kérlek olvassátok el!!

Sziasztok!

Először is köszönöm az eddigi kommenteket/dicséreteket! <3 Nagyon hálás vagyok nektek a több, mint 1300 oldalmegjelenítés és a 10 rendszeres olvasó miatt.!!
A napokban kaptam egy elég rossz kritikát a blogról. És sajnos be kell látnom, hogy igazuk van... Lehet, hogy abba fogom hagyni ezt a blogot. Még gondolkozom rajta...

Nagyon nagyon köszönök nektek mindent, és főleg egyik legjobb barátnőmnek Eniinek, aki mindig segít nekem <3 

xxSaccii

12. rész

Reggel, miután felkeltem, az volt az első dolgom, hogy bekapcsoltam a gépem és megnéztem az e-mailjeimet, hátha elküldték már a dalokat.
Türelmetlenkedtem egy sort, mert baromi lassan töltötte be.
Éééééééés elküldték. Izgatottan nyitottam meg.
Nekem ez a lista tökéletesen megfelelt.
Kesha-Die young
Christina Perri - A Thousand Years
The Big Bang - Rock Mafia
Az elsőt és az utolsót eleve tudtam, a Thousand Years-t pedig imádom, de nem tudom a szövegét. Ránéztem a közösségi oldalakra.
A Twitter és a Facebook is pörgött a "jó reggelt" üzenetektől. Gyorsan én is kiírtam, hogy ne lógjak ki a tömegből.
Beindítottam a Die Young karaoke verzióját, és a telefonom hangfelvevőjét is és elkezdtem énekelni a számot.
És ez így ment még pár percig, mert elénekeltem a másik kettőt is. A Thousand Years-t 10 perc alatt megtanultam.
Gondoltam visszafekszem, és utána majd felhívom Harry-t, hogy jöjjön át.

*2 óra múlva*
Huhh, de sokat aludtam. Éhes vagyok-mondtam magamban, és kómásan leballagtam.
- De... Shh- fejezte be apám a mondandóját.
- Jó reggelt- mondtam furcsa arckifejezéssel.
- Kicsim, gyere ülj le- mondta anya, én pedig lassan odasétáltam és leültem apum elé és anyum mellé.- Apád kapott egy nagyon jó állást.- apum dalszövegíró, és zenélt is régebben, tőle örököltem a hangom és a zenei tehetségem.
- Kitől?- kérdeztem.
- Taylor Swift managmentje hívta fel tegnap.- anyu
- És ezt nekem miért nem mondtátok??!!- háborodtam fel, de közben nagyon örültem. Bár a csaj nem szimpi de mindegy.
- Mert annyira örültél, és jól érezted magad.
- És? Akkor még jobban éreztem volna magam!- mosolyogtam.
- Nem hinném...- motyogta apu- 1 hónapra Amerikába kéne mennünk.- erre kikerekedtek a szemeim.- A suliból persze kikérünk.
- MIVAN? Taylorka miért nem képes abból a tömérdek pénzéből idejönni??- emeltem fel a hangom.- Akkor én itthon maradok.
- Nem. - mondta határozottan anyu.- Te is velünk jössz, mert szeretnénk, hogy megismerd azt a lányt, és, hogy tudj találkozni a régi barátaiddal. Például ott van Candice. Taylor meg meg is engedte, hogy lakjunk a házában. - ebbe még bele se gondoltam. Ott van Candice és a többiek is. De mi lesz Harry-vel, Kar-al és a srácokkal.
- Fuu...- sóhajtottam.- Akkor lehetne úgy, hogy én ott maradok 2 hétig, aztán visszajövök a versenyre... De Harry... Ááááá- fogtam a fejem.- Nekem ehhez még korán van, alszok rá egyet.- mondtam és felálltam.
- Ma este 7-ig még beszélnünk kell velük, aztán 2 nap múlva indulunk.- apu
- Komoly??- és elkezdett kattogni az agyam- Jó, akkor most felhívom Kar-t és Harry-t.- rohantam fel az emeletre.
Azonnal küldtem nekik egy üzenetet, hogy most jöjjenek át.
Tehát gondoljuk át. Itt van Harry, Karen, a többiek, a verseny... Ami 3 hét múlva lesz, mi pedig 4 hétig maradunk. LA-ben. De ott van Candice és Taylor kuckója is, ahova mi megyünk. És ha nem bírom tovább elviselni a nőt, akkor átmegyek Cand-hez.
Dee itt van Haz. 2 hétig elviselek mindent, és mindenkit, aztán visszajövök, és nála alszom addig ameddig anyuék haza nem jönnek. Igen, így lesz a legjobb.
Nagyon belemerültem a gondolataimba, mert már csengettek is. Felpattantam és lementem, de a 1 fokot léptem le a lépcsőn, de már megláttam, hogy Kar és Harry anyuval váltanak pár szót. Mindhárman egyszerre néztek felém, és szerintem elég kétségbeesett fejem volt, mert azonnal elindultak felém.
Halkan, miközben jöttek (lassan kocogva) odaköszöntek apumnak.
- Mi a baj??- ölelt meg Kar.
- Címszavak: Taylor Swift, Amerika- furcsán néztek rám, én pedig csak biccentettem, hogy jöjjenek a szobámba.
- Most azonnal mesélj- utasított Karen. Haz némán, ideges arccal leült az ágyamra és az ölébe húzott.
- Apum állást kapott Taylor Swift-től...- és elmagyaráztam nekik mindent amit eddig tudok.
- Lie...- szólt Harry.- Menj csak.- mosolygott.
- De... De nem tudom- öleltem át kétségbeesetten.
- Lie, tényleg menj. Jó lesz neked egy kis "otthoni levegő".- mosolygott Karen, de láttam, hogy ő se nagyon akar elengedni.
- Nem tudom. -ráztam a fejemet.
- De tudod. Csak nem akarod kimondani- mondta Hazza..
********
A repülőn ülök. A könnyek még mindig csordogálnak a szememből. A srácok mind kint voltak a reptéren. Otthagytam Harry-t. Máris hiányzik. Kar-al sírtunk pár sort, Harryt úgy szorongattam mintha az életem múlna rajta. Pedig "csak" két hét.
Anyuék próbálnak vigasztalni... Azzal, hogy szívecskéket mutatnak, én meg próbálom takarni az arcomat.
- Légyszi takarj!- szóltam a mellettem ülő lány alaknak, ő pedig úgy helyezkedett el, hogy ne látszódjak- Köszi- suttogtam.
- Nincs mit. De miért is?- kérdezte lágy hangján.
- Látod azt a férfit és nőt.?- én.
- Szüleid?- a lány.
- Igen.
- Akkor értem- nevetett.- Amúgy Enii vagyok- mutatkozott be.
- Natalie- mondtam.
- És mi járatban vagy egy repülőn?- kérdezte.
- Taylor Swift-hez költözöm egy időre.
- Mi? - nézett rám, én meg előbújtam a takarásból. Gyorsan ránéztem anyuékra, akik időközben bealudtak. Hát ahogy "eltűnik" a gyerek bealszanak. Ez van. Röviden elmeséltem neki a sztorit, ő se rajong annyira Taylor-hoz. Nem beszéltük meg, hogy ki miért utálja, túlléptünk rajta és témát váltottunk.
Eközben váltottam pár üzenetet Harry-vel, Kar-al... Zayn-el.
Zayn: Ott voltam.
Én: Hol?
Zayn: A reptéren.
Én: Akkor miért nem jöttél oda?- írtam neki kedvességből, csak, hogy kicsit jobban érezze magát.
Zayn: Hiányozni fogsz.
Jól éreztem magam, az utazás alatt. Tök jól elbeszélgettem Enii-vel.
A leszállás után elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy majd még fogunk beszélni.
A bőröndömet magam után húzva, és a táskámat a vállamon cipelve indultunk kifelé.
- Oké, és mi mivel megyünk?- álltam meg a be/kijárat előtt.
- Szerintem azzal.- mutatott anya egy fekete limuzinra, amiből egy szőke haját lebegtető lány, és egy férfi szállt ki.  A lány kapucnit tett a fejére, majd csípőjét mozgatva odajött.
- Jó napot, szia- köszöntek mosolyogva.
- Helló- köszöntünk mi is mosolyogva. Vagyis anyumék, apu pedig kicsit megpiszkált  hogy erőltessek egy vigyort... Hát, remélem nem néztem ki elég hülyén.
- Taylor Swift- mutatkozott be mindegyikünknek, mi pedig szintén. És így ment ez Robert Allen-el is, a managamentjével.
Becuccoltunk a limuzinba, aztán a többiek sikeresen beültek, csak én fejeltem le a kocsit.
- Jól vagy?- kérdezte Taylor fájdalmasan magad hangon.
- Persze.- motyogtam.
A következő pár percben ültem és bámultam, miközben a szüleim, Taylor és Robert önfeledeten beszélgettek. Utána megcsörrent a telefonom. Harry hívott. Nagyot sóhajtottam. Mindenki rám nézett, aztán biccentettem, hogy kicsit arrébb megyek. Ez egy limuzinban megtehető...
- Életmentő vagy, mindig is tudtam, köszönöm!- hálálkodtam neki közönség nélkül.
- Tudom.- válaszolt röhögve- Ennyi rossz Taylor Swift-el a pletykálgatás?-  röhögött.
- Alig várom, hogy már átmenjek Candice-hez.- motyogtam.
- Jó szórakozást, majd hívlak. - köszönt el, aztán letettük.
Visszamásztam a többiekhez, hátradőltem és hallgattam őket. Olyan témákról beszélgettek amikbe én nem tudtam volna beszállni.
- Natalie benne van egy tehetségkutató döntőjében.- dicsekedett anyám.
-Tényleg??- fordult felém Taylor- Gratulálok!
- Kösz- motyogtam..
- Énekléssel?- mosolygott rám.
- I-igen.- én.
- Énekelsz egy kicsit?- mosolygott rám. Megköszörültem a torkom, és elkezdtem énekelni A Thousand Years-t. Az 1. refrényig énekeltem.
- Wáow. Ez nagyon szép- szólt Robert. Anyu és apu csak mosolyogva bólogattak.
- Igen, nagyon jó volt.- dicsért meg Taylor is. Aztaaaa. Taylor Swift azt mondta jó a hangom. Szaltózzak?
Az út abból telt, hogy még elénekeltem pár számot, Taylor fura mosolyát kellett bámulnom, aztán közöltem, hogy meguntam az énekes madár szerepét.
- Oké, megérkeztünk. Ez itt Tay háza.- mutatott egy... Leírhatatlanul nagy házra Rob. Oké, sose értettem miért kell egy hírességnek (aki ráadásul egyedül él, és fiatal) ekkora ház.? Mit csinál benne? Én biztos félnék egyedül egy ilyen házban.
Kivettük a csomagjainkat, majd bementünk.
Oké. Kívülről x kisebbnek tűnik. Szerintem itt a padló is olyan lehet, mint egy francia ágy. Elég modernül, fiatalosan volt berendezve, színes volt, olyan Taylor Swift-stílusú.
Taylor körbevezetett minket, ami kb 7 percig tartott. Aztán én beköltöztem a szobámba. Egy elég szép szobát kaptam, francia ággyal, nagy szekrénnyel...
Kipakoltam, a szekrény felét se töltöttem be. Bedobtam magam az ágyba és bekapcsoltam a gépem. Felmentem skype-ra, szerencsémre Cand fent volt. Azonnal elkezdtem csörgetni.
- Hellóó- integetett a kamerába.
- Sziaa- mosolyogtam.
- Te hol vagy?- nézett mögém.
- Taylor Swift-nél.- vontam vállat.
- Heheee. Jó vicc.- vigyorgott, és látta, hogy elég komoly arcot vágog- Na neee.- esett le az álla.
- Íhh, neked még nem szóltam- kaptam észbe. És neki is elmeséltem.
- Tehát akkor itt vagy LA-ben??- vigyorgott Cand, miután befejeztem a mondandómat.
- Iiiigeen- vigyorogtam szintén. És azonnal elkezdtünk egyszerre beszélni, és tervezgetni, hogy miket fogunk csinálni, mikor találkozunk...


Sajnálom, hogy későn hoztam, de remélem tetszett. Sajnos nem kaptam 1 komit se az előzőhöz... Szóval úgy döntöttem, hogy minden fejezetet 2-3 komment után hozok.
Remélem jól telt a húsvét :) <3
Úgyhogy a  köv rész 2-3 komi után jön. Kérlek iratkozzatok fel. :)) <3
xxSaccii

!!!

Megvan az 1000 oldalmegtekintééés!! Wááá! <3<3<3<3 *---*
A rész íródik, csak sokat kell tanulnom:// Ahogy megtanultam a verset, befejezem a kövit :DD <3
xxSaccii

11. rész

*1 hónap múlva, a versenyen*
A pulzusom az egekben, a szívem vagy ki hagy egy-egy ütemet, vagy nagyon felgyorsul, levert a víz, minden bajom van. Itt ülök a gitárommal a kezemben, és várom, hogy felmehessek a színpadra.
Harry itt van mellettem, a többiek pedig nézik a produkciókat, mert őket már nem engedték be a színpad mögé. Épp egy lány "táncol". Háát. Okés:)
- Te fogod megnyerni!- ölelt meg nyugtatóan Nate. Megszorítottam a pólóját. Nem akartam elengedni. Nagyon nem.
A lány végzett, megtapsolták. A pasas beszélt még egy kicsit, én pedig felálltam és felkészültem. Még mindig Harry-t szorongattam.
- Natalie Cooper!- mondta a nevemet Jim, és a közönség elkezdett tapsolni. Haz gyorsan adott nekem egy puszit, aztán elkezdtem lépkedni a színpad felé.
Jim egy biztató mosolyt lövelt felém, én pedig az idegtől nem tudtam visszamosolyogni.
Kicammogtam, leültem a székre, és a szememmel elkezdtem a srácokat keresni. Megtaláltam őket. Mindenki rám vigyorgott, Kar egy szívet mutatott a kezével, Ryan ölében pedig... Egy laptop?
Azt láttam, hogy a Skype van megnyitva és... Candice arcát láttam. Hatalmas vigyor ült ki a fejemre, Cand integetett egyet. Aztán hallottam, hogy Jim köhint egyet.
Elkezdtem pengetni az első hangot... Utána a másodikat. Aztán elkezdtem énekelni a dalomat. Csukott szemmel énekeltem, mert ha ránézek valakire tuti lefagyok. Éreztem, hogy mindenki engem néz, de próbáltam nem foglalkozni velük, csak magammal. Hogy megpróbáljam tökéletesen elénekelni.
Csak egy pillanatra nyitottam ki a szemem. Hát sikerült kicsit elszúrnom, de mázlimra észrevehetetlen volt ez a kis rontás. Abban a tizedmásodpercben észrevettem, hogy Zayn áll az ajtófélfának támaszkodva és, mint mindenki más engem fürkész. Gyorsan visszacsuktam a szemem és énekeltem tovább.
Nem siettem, nem voltam túl lassú. Szerintem elég jó volt. Talán.  A közönség nagy tapsviharral jutalmazott, aminek nagyon örültem.
Karenék felálltak. Rájuk mosolyogtam. Láttam, hogy a képernyőn Cand is nagyon mosolyog és tapsol. Felálltam, meghajoltam és helyet cseréltünk Jimmel.
- Elképesztő volt!- mosolygott Harry, én pedig könnyes szemmel léptem oda hozzá és öleltem meg. Felemeltem a fejem és megcsókoltuk egymást.
Jim mondott pár szót, majd a következő versenyző ment el mellettünk egy mosoly keretében. Visszamosolyogtam rá, hátrafordítottam a fejem, Harry-re néztem.. Hát ő nem mosolygott. Visszafordítottam a fejem a fiú felé, ő csak bólintott és a színpadra nézett. Jim szólította a fiút (Justin-t). Teljesen magabiztos volt. Jim a srác kezébe adta a mikrofont és Justin fél perc múlva belekezdett a dalába.
- WOOOW- esett le az állam. Nem semmi hangja volt. - Ez nagyon jó. - mosolyogtam.
- Aha- mondta közömbösen Haz.
- Harryyyyyy- néztem rá.
- Mi az?- kérdezte.
- Ajj.- húztam mosolyra a számat. Utána lehajolt hozzám és megcsókolt.

Justin dalát kikerekedett szemmel hallgattam. Ez a srác eszméletlen.
- Gratulálok- mosolyogtam rá, mikor lejött.
- Köszi- mosolygott vissza.
Már csak az eredményhirdetést kell megvárnunk, ami másfél óra múlva lesz.

*Másfél óra múlva*
Most az "ének" kategória versenyzői, vagyis én is a színpadon vagyok. A harmadik egy lány lett, aki egy rock-számot adott elő. Kar-nak tetszett:)
Engem pedig még mindig nem mondtak. Rég voltam már ennyire ideges.
Jim leolvasta a nevet a papírról, a szájához emelte a mikrofont és becsuktam a szemem. Mindenki feszült volt az épületben, főleg én és Justin, hiszen már csak mi voltunk hátra.
- A verseny döntetlen lett! Natalie Cooper és Justin Masen az első helyen!- mondta Jim, én pedig egy tizedmásodperc alatt odakaptam a fejem, velem együtt Justin is. - Ilyenkor az a teendő-folytatta, miközben a közönség is ámultan nézett- hogy mindkettőtöket 3 hét múlva várunk vissza 3 dallal. Natalie, te nem gitározhatsz, mert Justin nem tud, és az úgy nem lenne érvényes. A dalokat is mi fogjuk kiválasztani, hogy igazságos legyen. Sok sikert 3 hét múlva, és a közönséget is várjuk vissza szeretettel- fejezte be.
A közönség megtapsolt minket, aztán lementünk mind hárman (Jim, Justin, én). Harry ott várt a színpad mögött, mellé álltam, Justin távolságtartótan mellém állt, Jim pedig elénk.
- Na srácok, amit elmondtam a kint, úgy lesz. A dalokat két nap múlva, talán előbb el fogjuk küldeni az e-mail címetekre, YouTube linkkel, szöveggel együtt. Natalie, te pedig akkor nem gitározhatsz- mosolygott kedvesen, miközben magyarázott.
- Okés- bólogattam.
- Rendben, akkor 3 hét múlva.- biccentett Jim, és otthagyott minket. Justinnal egymásra néztünk.
- Sok sikert- fogtunk kezet mosolyogva.
A többiekkel találkoztunk az ajtó előtt, megbeszéltünk mindent, Kar fel volt háborodva, Perrie szerint Justin helyes volt.
Elmentünk a Starbucks-ba, megittunk egy NAGYON NAGYON NAGYON fincsi kávét/forrócsokit, aztán hazamentünk.


Bocsánat, hogy későn hoztam, csak kórházban voltam:/ Remélem tetszett, és 2 nap múlva megpróbálom hozni a kövit:)) Légyszi komizzatok és iratkozzazok fel. <3 
xxSaccii

10. rész

Ma már Harry jött suliba. A kocsijának dőlve várt. Adtam neki egy reggeli csókot, majd elindultunk.
Szokásosan beálltunk beszélgetni, Karen még mindig tetőtől talpig feketében, Niall és Kar folyton beszélgetnek/SMS-eznek. Szóval minden átlagos.
Épp nagyban röhögtünk valamin, amikor egy lány megszólít engem. Egy szintén teljesen fekete, füstös sötét sminkes lány.
- Szia!- mondtam mosolyogva.
- Cső, beszélhetnénk?- kérdezte komoran.
- Ömm, aha- odafordultam Harry-hez, és mondtam hogy "mindjárt jövök". A lánnyal arrébb mentünk.
- Na figyelj kis cica- kezdte dühösen, én pedig keresztbe tett karral figyeltem.- Ha érdekel Zayn, NEKEM szólj, ne pedig te mássz rá azonnal. Elegem van abból hogy folyton téged néz, veled beszélget, nem pedig velem!!- akadt ki.
- Hűű, mielőtt beszarnék hadd mondjak valamit. Nem másztam rá, és nem tehetek róla, hogy én járok a fejében, nem pedig te. Egyáltalán te jársz vele?- mondtam határozottan.
- Nem, de jártam.
- Aha, meddig?- kérdeztem kíváncsian.
- Pár hétig.- mondta.
- Hányszor fektetett meg?
- Sokszor- vallotta be.
- Gondoltam. Te csak Zayn egyik kis ribije voltál akit el tudott csábítani. Ennyi. Semmi többet nem jelentettél számára, hidd el.- annyira félelmetes nézett rám, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna. De megmondtam, és igazam van. Arra eszméltem, hogy egy tenyér, nagyot csattan az arcomon.
Elég hangos csattanás lehetett, mert páran ide néztek. Épp neki akartam ugrani a csajnak de valaki visszatartott.
- HAGYJ MÁR BÉKÉN!- fordultam meg és kiabáltam le Zayn fejét.- Legalább hadd tépjem meg- üvöltöztem.
- Nem, Lie, állj le!- próbált nyugtatani. Tudtam, hogy a csaj fején mosoly ül. Zayn megölelt, de én azonnal kicsúsztam karjai közül és ellöktem.
Idegesen sétáltam el. Harry velem szembe jött, én pedig azonnal megöleltem.
- Mi a baj?- kérdezte aggodalmasan.
- Csak egy kis ribi megpofozott, de semmi gáz- mondtam.
- Ki?- nézett rám dühösen.
- Egy barna, fekete stílusó csaj.- mondtam.
- Eleanor.- motyogta.
- Ki?- néztem furán.
- Mindjárt jövök!- ezután elsétált. Én meg persze utána, de nem érdekelte.
Megkereste Eleanort. Épp Zayn-el tárgyalt.
- Eleanor, mit képzelsz magadról?!- lépett oda Haz idegesen, kicsit hangosabban beszélve.
- Na, na, naaa- állította le Zayn.
- Mi na, na, na? Megpofozta Lie-t.- idegeskedett Hazza.
- Tudom.- mondta nyugodtan, én meg csak furán ráncoltam a szemöldökömet.
- Harry, hagyd már.- mondtam. Eközben Eleanor csak büszkén állt ott. Én megforgattam a szemem, és nagy nehezen  szó szerint eltoltam onnan Harry-t.
- Megérdemelte volna a kiscsaj, hogy elbeszélgessek vele. Zayn, meg azt, hogy megverjem- fortyogott Haz, miközben bementünk a WC-be.
- Harry, figyelj. Ne csináljunk ebből már akkora ügyet, kérlek. Megtörtént, mit csináljak ellenne?- néztem rá nyugodtan.
- Jó.- sóhajtott, majd megcsókolt.
*
Harrynél vagyok a gitárommal együtt, és a Give me love-t jászom. Egyre jobban izgulok a verseny miatt...
- Remek volt.- mosolygott Haz.
- Akkor jó...- sóhajtottam.
Hirtelen ötlet vezérelt abban, hogy belekezdjek az Impossible-ba. Imádom ezt a számot, főleg énekelni.
Harry hátradőlve nézett, én pedig már könnyezve énekeltem. Ereimben éreztem a zenét. Átjárta a testemet. Csukott szememből egy könnycsepp gurult ki.
A húrokat pengettem és énekeltem. Épp azt csináltam, amit egész életemben szeretnék. Azt csinálom, amit ha álmomból, az éjszaka közepén felkeltenek, halál kómásan is teljesíteném azt a kérést, hogy énekeljek és gitározzak.
A szám végén úgy éreztem ülnek a mellkasomon, és nem akarnak leszállni róla. Félpercenként legurult pár könnycsepp az arcomon.
Harry nem szólt semmit, csak odaült mellém. Megsimította az arcomat, majd szorosan megölelt és megcsókolt.

Azért mert ilyen rövid lett, kedden megpróbálom hozni a kövit. Bocsánat a késésért. <3<3<3
xxSaccii

9. rész

A sötétben sétáltam hazafelé, amikor fiatal részegek üvöltözését hallottam meg. Nem különösebben foglalkoztam velük, mentem tovább.
Egy idő után elhallgattak  Egy bokor mellett mentem el, amikor valaki berántott oda. Nagyon megijedtem, elkezdtem sikítozni de befogták a számat. Teljesen kétségbe voltam esve. Ennyire még sose rettegtem. Csukott szemmel rugkapáltam, amikor egy ismerős hangot hallottam aki azt mondta "Hagyjátok". Kinyitottam a szemem, és még jobban elkezdtem félni, mint az előbb.
- AERON?- tágultak ki a szemeim és megláttam a fiút. Mellette még három srác volt, akik szintén holt részegek voltak.- Te mit keresel itt?- néztem rá.
- Natalie- motyogta részegen.
- Igen?- néztem rá dühösen.
- Te, hogy hogy itt vagy?- kérdezte.
- Ezt én kérdeztem előbb, szóval válaszolj!- mondtam kicsit hangosabban.
- Ide jöttem tovább tanulni.- motyogta.
- Ohh igen?  Látom elég szépen tanulsz- néztem végig rajta. A három fiú csöndben álldogált.
- Megtartottad a babát?- kérdezte.
- Szerinted akkor most itt sétálgatnék?- néztem rá dühösen, és lenézően.
- Figyelj...-kezdte.
- Nem, te figyelj! Ezt nem itt akarom megbeszélni, egy bokorban, mikor te holt részeg vagy. Ma már volt egy másik részeggel dolgom, szóval elegem van. És már csak én lehetek ittas ma este!- üvöltöztem idegesen.- Nem akarlak soha többet látni!!- kiabáltam, és felálltam a földről.
Kimásztam a bokorból és elkezdtem futni. Hallottam magam mögött a gyors trappolást, de próbáltam nem foglalkozni vele csak rohanni. És előjöttek a képek.
Az este, a pozitív terhességi teszt, az orvosnál, ahogy leüvöltöm Aeron fejét, összepakolom a nála hagyott cuccaimat és végleg elmegyek. Az elvetetés napja, amikor már rég nem tartottam Aeron-nal a kapcsolatot.
A gondolatmenetemet egy kar zavarta meg, aki megfordított. Reflexből megpofoztam az exemet, utána a térdemre támaszkodtam.
- Ezt megérdemeltem.- lihegte.
- De még hogy- lihegtem én is- Csoda, hogy nem estél el, annyira részeg vagy.
- Beszéljük majd meg.- mondta majd hátat fordított, és elsétált.
Kicsit még álldogáltam ott, és fújtam ki magam, de után gyors tempóban hazasétáltam.
Anyuék nem vették észre, hogy elmentem, aminek nagyon örültem.
*
Azt hittem egyedül megyek suliba, de nem. Zayn várt az ajtó előtt, amin eléggé meglepődtem.
- Jó reggelt!- köszöntött vidáman.
- Reggelt- motyogtam- Harry?- kérdeztem.
- Alszik.- válaszolt.
- Akkor jó.- én.
Ezután az utunk szótlanul telt. Karenék eléggé néztek amikor besétáltam Zayn oldalán. Szerencsére ő már nem jött oda beszélgetni hozzánk, ment a saját csapatához.
- Hogy, hogy együtt jöttetek suliba?- kérdezte Perrie köszönés nélkül.
- Harry részeg lett, "megmentettük", hazavittük, alszik, én viszont semmit nem tudtam, találkoztam az ex-teherbeejtőmmel Zayn pedig játssza a hősszerelmes szerepét.- soroltam el az éjszakámat. És akkor jöttem rá, hogy az "ex-teherbeejtőt" nem kellett volna mondanom.
- Milyen teherbeejtő???- kérdezte Kar tágra nyílt szemekkel, és a többiek is kíváncsian fürkésztek.
- Úristen...- fogtam a fejemet- Ezt nem kellett volna mondanom...
- Ohh dehogynem.- bólogatott Karen idegesen.
- Ezt majd elmesélem máskor.- motyogtam.
- Nem, Lie, ezt most- makacskodott Louis.
Vettem egy nagyon nagyon mély levegőt és belekezdtem. Hogyan ismerkedtem meg Aeron-nel, hogy alakult a kapcsoltunk, hogy nem védekeztünk. Teherbe ejtett, a babát elvetettem, szakítottunk, és azt hittem soha többet nem találkozom vele. De ez megváltozott. Szerintem most hívogatni fog, és kutatni utánam.
Pedig nem akarok hallani róla. Soha többet.
Karen a mondandóm végén szorosan megölelt. Azután a többiek is. Az épület folyosói üresek voltak, mindenki már órán volt, mi meg a fiú vécében üldögéltünk.
- Nem kéne ellógnunk ezt a napot?- szólt Niall.
- Engem megölnének ezért otthon- sóhajtottam.
- Kell tudniuk róla?- nézett rám Niall felhúzott szemöldökkel.
- Nem- mosolyogtam. A többiek halkan ujjongtak egyet, aztán kiosontunk a suliból. Portásunk szeret aludni, szóval könnyű volt.
Lesétáltunk a Big Ben-hez, és ott hülyéskedtünk. Beültünk a Starbucks-ba, amikor észre vettem, hogy Haz hív.
- Sziaa- szóltam bele vidáman.
- Helló, mizujs?- kérdezte kómásan.
- Lógunk...- motyogtam.- Veled, mi van?
- Lógtok? Beugrotok?- vidult fel. Elvettem a fülemtől a telefont, és megkérdeztem a többiektől. Csak egy "húú" jött válaszul.
- Igen- mondtam nevetve.
- Rendben.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Amúgy, hogy vagy?- kérdeztem újból.
- Fáj a fejem, kómás vagyok.- mondta.
- Akkor sietünk.- mondtam, utána letettük a telefont.
Elindultunk Herry-hez. 20 perc múlva ott voltunk, becsöngettünk. Haz nyitott ajtót. Rögtön a nyakába ugrottam és erősen megcsókoltam.
- Hiányoztál- mondta halkan.
- Te is- motyogtam.
- Édeseim, bemehetünk mi is?- mosolygott furán Liam, mi meg nevetve beljebb mentünk. Felmentünk Hazza szobájába, és mindenki elhelyezkedett.
Louis a földön feküdt, Karen és én bedobtuk magunkat az ágyba, Liam egy egy székre ült, Perrie és Dan leült a szőnyegre, Haz pedig szintén az ágyra mellém.
- Na, mi volt tegnap este?- fordult Niall Harry felé.
- Áhh, csak kicsit kibuktam.- legyintett.
- Kicsit?- néztem rá, aztán mindenki felnevetett, Haz pedig adott nekem egy csókot.

NAGYON NAGYON sajnálom, hogy ilyen rövid lett:((( De most csak ennyi jött, kövi rész már izgibb lesz:)
xxSaccii